Életének 82. évében rövid betegség után, június 17-én Nagyváradon elhunyt Fábián Sándor költő, műfordító. A váradi irodalmi élet doyenjéről Szűcs László A Várad kulturális folyóiratban, Szilágyi Aladár pedig az Erport.ro online közéleti és kulturális lapban emlékezik meg.
Fábián Sándor 1937. június 16-án született Nagyszalontán. A nagyváradi klasszikus líceumban érettségizett, majd a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben szerzett általános orvosi oklevelet. 1962 és 1966 között Sarmaságon bányaorvos, 1966 őszétől nyugdíjba vonulásáig Nagyváradon üzemorvos. 1990-től alapító szerkesztője a Kelet-Nyugat hetilapnak (később folyóirat), az egyetlen munkatárs, aki a lap 1996-os megszűnéséig valamennyi szám elkészítésében közreműködött.
2015-ben a Várad folyóirat gondozásában jelent meg a Fábián Sándor életművét összefoglaló Ars brevis vita idem ? válogatott és új költemények, műfordítások című könyv. Korábbi kötetei legjobb, a szerző és a szerkesző által közösen válogatott költeményei mellett mintegy száz új verset is tartalmazott a könyv, amelyek a kétezres években keletkeztek, részben lapokban, folyóiratokban közölt anyagok, illetve nyomtatásban meg nem jelent versek, ötven év költői termésének legjava.
Fábián Sándor utolsó nyilvános szerepléseit válogatott kötete bemutatói jelentették Nagyszalontán és Váradon, nyolcvanhoz közeledve is teljes szellemi frissességgel varázsolta el a közönséget, a rá jellemző szellemességgel, humorral, öniróniával. Ezt a képet őrizzük meg róla. – írja nekrológjában Szűcs László, a Várad kulturális folyóiratban.
?Bár a hatvanas évek végétől alkalmasint többször találkoztunk, valójában akkor ismertem meg Fábián Sándort, a költőt, a szerkesztőt és az embert, amikor ?90 lázas februárjában egymás mellé állított bennünket a sorsunk, a frissiben induló Kelet?Nyugat szerkesztőségébe.? ? indítottam a meghatódásodat kiprovokáló írásomat, majd így folytattam: ?Azért nem ültünk le, mert még csupán egyetlen íróasztalunk és egyetlen székünk volt, s laptervezőnk, Ujvárossy Laci térdre ereszkedve rakosgatta egymás mellé az első számba tervezett írásokat, grafikákat. Sándor kopott orvosi bőrtáskájából kotorta elő a sebtében összekéregetett verseket, s az már első pillanatban eldőlt, hogy vezérversünk Zudor Jancsi nagy, ?rendszerváltó? poémája, aRomániából jöttem lesz. A két szomszédvár, a hetilap és a napilap akkoriban három-három költővel volt ugyan kibélelve, Horváth Imre bátyánk is rendszeresen meglátogatott bennünket, ?redakciót szagolni?, mégis Fábián doktort kérte fel külső munkatársként a versrovat szerkesztésére az egyébként túlzottan nagykeblű kiadónk, Stanik Pista. Sándor menten be is bizonyította, hogy egymaga megbízhatóbb és pontosabb a köreinkben forgolódó hat tálentumos, de bohém poétánál. Igaz, költőtoborzásban, vers-zsákmány beszerzésében a hatok is segítettek neki, de véges-végig, a Kelet?Nyugatelhunytáig Ő maradt a versrovat vezére.? – búcsúzik Szilágyi Aladár az Erport.ro oldalon.
Fotó: Archív, erdelyiriport.ro
