?Debrecen ? a szabadság fővárosa? címmel, fél éven át tartó rendezvénysorozat emlékezik Debrecenben arra, hogy 1849. január elsejétől június elejéig a cívisváros volt a nemzet fővárosa. Hírportálunk Dr. Fleisz János, nagyváradi történész, egyetemi tanár ?Kossuth és Nagyvárad? című tanulmányából szerkesztett sorozattal idézi fel a ?másik főváros? szomszédságában történt eseményeket.
Nagyvárad vértanúi
A megtorlás sajnálatos eseményei Bihart sem kerülték el. Nagyváradnak az 1848-49-es forradalom és szabadságharccal kapcsolatban több féle vértanúja is van. Az egyiket közülük (Rulikowsky Kázmér) Nagyváradon végezték ki, a másikat (Nagysándor József) Aradon, de Nagyváradon született és ott töltötte ifjúságát, a harmadikat (Szacsvay Imre) Pesten, de Nagyvárad első népképviseleti országgyűlési képviselője, illetve jegyzője volt. Ezen kívül az aradi vértanúk között volt még Lahner György, aki ugyancsak szorosan kötődik Nagyváradhoz, mivel ő volt a hadiüzemek hadfelszerelési és fegyverkezési felügyelője. Utóbbi emléke érdekes módon kevésbé élt a nagyváradiak tudatában s róla külön ritkán emlékeztek meg. A továbbiakban a Váradhoz kötődő vértanúkat mutatjuk be.
SZACSVAY IMRE (1818-1949)
Szacsvay Imre 1818 november 1-én született a Nagyváradtól 28 kilóméterre levő Sályiban. A Szacsvayak a 18. században telepedtek át a Székelyföldről Biharba. Édesapja Lajos, a váradi káptalan főerdésze, közeli rokona volt Szacsvay kuruc kapitánynak. Anyja Szilvay Johanna a Roskoványiakkal volt rokonságban. Szülei nem voltak gazdagok, de mindent megtettek, hogy legidősebb fiúk kellő neveltetést kapjon.
Iskoláit és jogi tanulmányai első két évfolyamát Nagyváradon végezte. Csendes komolyságát, szerénységét, fogékonyságát már kis korában is elismerően méltatták nevelői. A másod év után jogi tanulmányait Kassán folytatta és ott is fejezte be. Megélhetésért a báró Nyáry családnál nevelősködött.
Fiatal kora óta élénken figyelte a megye politikai életét és ismeretségbe került a szabadelvű mozgalom helyi vezérével Beöthy Ödönnel, aki már 1834-ben saját költségén jogászkodó irnokként magával vitte a pozsonyi országgyűlésre, ahol bekapcsolódott az országgyűlési ifjúság mozgalmába.
1837-ben apja buzdítására elhatározta, hogy papi pályára lép. Amikor azonban apja bemutatja Lajcsák Ferenc római katolikus püspöknek, az megcsóválja fejét és ezt mondta: ?Nem kellesz fiam, nem való vagy te papnak, még a szemed sem úgy áll, mint ahogy egy istenfélő lelkiatya szemének állni kell.?
A püspöknek igaza volt, mert Szacsvay jellemében nem volt meg az a mély alázatosság ami a papi pálya alapkövetelménye.
Világi pályára lép, a vármegyénél helyezkedett el, ahol első szónoki sikereit is aratta.
1839-ben Beöthy Ödön (1796-1854), a reform országgyűlés híres ellenzéki politikusa magával vitte Pozsonyba az országgyűlésre, hivatalos irnokaként, úgynevezett kis követnek. A diéta befejeződése után Szacsvay 1840-ben visszatért Váradra, ahol ügyvédi irodát nyit. Mint a Bihar megyei reform ellenzék tagja részt vett a helyi kemény politikai küzdelmekben. Mialatt Tisza Lajos (Tisza István nagyapja) arról biztosította Bécset, hogy megtanítja Bihart ?a tekintély és az alkotmányos rend tiszteletére?, addig az ellenzék nevében Szacsvay e szavakkal tett fogadalmat az ausztriai börtönből elborult elmével hazatérő ellenzéki vezér, Lovassy László üdvözlésén: ?Mit elejtettél, a fáklyát tovább visszük.?
Részt vett a helyi közéletben, a Védegylet váradi fiókját vezette, üres óráiban népdalgyűjtéssel és a paraszti élet kutatásával foglalkozott.
1845 decemberében részt vett azon a viharos megyegyűlésen, ahol a szabadelvű ellenzék vezéreit katonákkal verették ki a teremből. Az erőszakoskodások idején Szacsvay is véres sebet kapott a homlokára, emiatt kitámolyogva a megyeház udvaráról a kormánypárti Tisza Lajos felé ezt kiáltotta: ?A tekintetes úr elvének bélyegét ütötték a homlokomra.? Bátor kiállása növelte népszerűségét a lakosság és az ellenzék körében, amely kezdte a ?bihari kis Kossuth?-nak nevzeni.
Amikor 1848 március elején Váradot lázba hozta a párizsi februári forradalom híre, Szacsvay Imre mint a liberálisok egyik vezére aktív szerepet játszott a polgárok mozgósításában. Részt vett azon követelési lista összeálításában is, amelyet Irínyi József továbbított Pestre és amelyből átfogalmazással a ?12 pont? lett.
1848 március 13-án tehát két nappal a pesti események előtt ?Le Apponyival, le Metternichhel, vesszen az abszolutisztikus kormány!? feliratú röplapokkal árasztotta el Várad utcáit.
Március 27-én a Bihar megyei közjóléti választmány tagja lett. Ekkor írta ?Népkívánatok? címmel a ?Pesti 12 pont? magyarázatát tartalmazó röpiratot, amelyben politikai hitvallását is megfogalmazza: ?Mi az egyenlőség és szabadságért élünk, ezekért tűrünk, munkálkodunk és áldozunk, következőleg tudhatjátok, hogy az egyenlőségért, ha kell élet-halál harcot vívandunk.?
1848 május 10-én Kossuth Lajos kinevezte a nagyváradi kincstári uradalom ügyészévé.
Az 1848. évi V. törvénycikkely a választásokra Bihar megyének 12 képviselőt, Nagyváradnak (amely csak Várad-Újvárost és Várad-Olaszit foglalta magába, mivel Várad-Váralja és Várad-Velence a bihari kerülethez lett beosztva) pedig egyet engedélyezett. A képviselő választást, az immár népképviseleti alapon összeülő országgyűlésbe, Nagyváradon 1848 június 24-én tartották a régi városháza előtti téren. A népgyűlés követnek ifjú Szacsvay Imrét választotta 535 szavazattal, az 54 szavazatot kapott Nagy József ellenében. A Pesti Hírlap már ekkor azt írja róla: ?Sok ismerettel bíró, határozott jellemű reformer s igen jeles szónok, ki a nemzetgyűlés egyik dísze lesz.?
Az országgűlés jegyzője
Szacsvay szereplése megmutatta, hogy rászolgált a bizalomra. Mindig a nép érdeke szabta meg magatartását. Szilágyi Sándor történész szerint: ?Az országgyűlésen Nagyváradot képviselte és mint ilyen a pártokat egymással kibékítő szellemben működék azon.?
Miután az országgyűlés Debrecenbe tette át székhelyét, Kossuth előbb Váradra küldte Szacsvayt, hogy segédkezzen a pesti fegyvergyár odatelepítésében, de rövidesen újból visszatér és 1849 január 14-én, amikor a képviselőház kiegészítette hiányossá vált jegyzői karát, többségi szavazattal Gorove István (123 szavazatot kapott), Hunfalvi Pál (82 szavazat), mellett 69 szavazattal Szacsvay Imrét választották meg jegyzőnek. Először 1849 január 22-én működött jegyzőként, ekkor írt egy új röpiratot ?Az 1848-i törvényhozás teendői? címmel.
Egyike volt Kossuth bizalmi embereinek, alapító tagja majd egyik vezetője lett az ország demokratizálódását és függetlenségét követelő radikális pártnak. Ez a csoport erőszakolta ki egy teljes napig tartó titkos ülésen a Habsburgok trónfosztását, Szacsvay tagja volt a Függetlenségi Nyilatkozat szerkesztő bizottságának, ő olvasta fel először és ő írta alá a főrendiház és a képviselőház elnökeivel Perényi Zsigmonddal és Almássy Pállal együtt. Erre nem véletlenül került sor, hanem személyes óhaja volt. Horváth Mihály szerint ?a ház elnökétől különös kedvezésül kérte volt ki magának, hogy ő jegyezhesse alá s olvassa fel az ünnepélyes ülésen a függetlenségi nyilatkozatot.? Ezzel örökre beírta nevét a magyar nemzet történetébe.
1849 június 18 és 19-én, amikor Kossuth Nagyváradon találkozott Bem Józseffel, az ünnepi szónoklatot Szacsvay tartotta. Beszédére Kossuth megható szavakkal válaszolt s ?földobott koszorút saját kezével tette a mellette álló Bem fejére.? Június 26-án Vukovics Sebő igazságügyminiszter a hét személyes tábla bírójává nevezte ki.
E hazában akarok meghalni
Amikor Magyarországot összeroppantotta a túlerő, Szacsvay előbb hazajött Aradról apjához Szacsvay Lajoshoz, de az oroszok közeledtére Árpádra indult ? Táncsiccsal ? távoli rokonához Olay Józsefhez, majd a Nagyváradtól 70 kilométerre levő Talpason bujdokolt.
Kossuth hiába hívta magával az emigrációba. Azt válaszolt: ?E népért éltem és e hazában akarok meghalni.?
Tartózkodási helyét elárulták s Józsa Péter a megye hírhedt császári biztosa elfogatta és Nagyváradon át Pestre kísérték az Újépületbe. A fővád ellene az volt, hogy a Függetlenségi Nyilatkozatot ő fogalmazta és ő volt az egyik aláírója. Egyéb vád a felségsértés és a lázadás volt.
Kimenthette volna magát, de nem tette, sőt magára vállalta a Függetlenségi Nyilatkozat megírását is (főleg Kossuth fogalmazta). Az árulás vádját viszont elutasította és kimondta, hogy ártatlannak érzi magát: ?Nem bűn, ha valaki szereti népét, és hazájáért munkál.?
A pesti haditörvényszék a halálos ítéletet 1849 október 23-án hírdette ki. Még aznap levelet írt testvéröccsének, melynek zárósorai így hangzanak: ?Meghalok, ha kell, lelkem nyugodt, vétek sohasem terhelé, mindem bűnöm az, hogy képviselői kötelességemet elébe tettem saját személyemnek. Édesapám kezeit és titeket kedves testvéreim ezerszer csókollak, az utólsó óra csendes és mély fontolgatásai közben kérlek, hogy emlékezzetek rám, de ne sírassatok? Még egyszer és örökre Isten veletek és áldás mindnyájatokra!?
Az utóiratban pedig ezeket írta: ?E levelet küld el édesatyámnak is ? kegyelemért folyamodtam -, édesapámnak írtam volna, de különösen ő hozzá levelet intézni képes nem vagyok. Egyébiránt neki is ezt írtam volna, és azt, hogy bocsásson meg, mert én nem hogy őt, de soha senkit csak gondolatban sem akartam megbántani. Holnap már édesanyámnál leszek, ő nála, ki engem az életben a legjobban szeretett!?
A kivégzésre másnap, 1849 október 24-én került sor. A pesti Újépület melletti téren akasztották fel Perényi Zsigmond a felső ház elnökével és Csernus Manó pénzügyminiszteri tanácsossal együtt. Mosolygott amikor a bitófa elé hajtották. Vigasztalta az a hit, amelyet utólsó üzenetében fogalmazott meg: ?felviruland még a jog és igazság napja, amely alatt a munkás élet megtermi gyümölcsét, az anyagi jólétet, a polgári szabadság alapját.? [15] Nyugodtan halt meg. A Rókus kórház halottas kamrájából először a Pest-Józsefvárosi köztemetőben hantolták el jeltelen sírba.
1870 november 1-én a Kerepesi temetőben Szacsvay Imrével együtt kilenc vértanú emlékkövét avatta fel (31-es parcella), a hálás emlékező utókor, főleg Damjanich János özvegyének országos gyűjtése következtében. A temetőben Jókai Mór alkalmi versét olvasták fel, melynek zárósora így szólt: ?Egyetlen törvény szeresd hazádat!?
Szacsvay emléke megmaradt, hiszen Jókai előtt is az ő életútja lebegett, amikor megírta a ?Kőszívű ember fiai?-t. Budapest X. kerületében utca és köz őrzi emlékét, Debrecenben pedig a Kossuth szobor talapzatánál áll.
