Fábián Tibor, partiumi író tehet arról, hogy a hírhedt romániai kommunista diktátor jelen lesz a debreceni Partium Házban, ugyanis, december 8-án, szerdán, 17 órai kezdettel ott mutatják be Ceau?escu elvtárs, pajtás című szatirikus regényét. A “nagy kondukátor tiszteletére” a szervezők székely köménymagos pereccel és érmelléki borral kedveskednek azoknak, akik szeretnék megismerni a kommunista diktatúra abszurd történeteit.
Fábián Tibor, 1974-ben született Nagyváradon. Író, újságíró, református lelkész. Több lapnál, rádiónál volt vezető munkatárs, tudósító, publicista. Rendszeresen közöl a Tiszatájban és a Reformátusok Lapjában. Eddig egy interjú-, három publicisztika- és egy novellás kötete jelent meg. A Partium Ház könyvbemutatójára az erdélyi Tortoma Kiadó gondozásában megjelent, legújabb könyveit hozza magával a szerző.
A Ceau?escu elvtárs, pajtás szatirikus regénye ?hihetően fiktív utazás egy diktátor koponyája körül?, amely a romániai kommunista diktatúra abszurd történeteit tárja az olvasó elé.
Humor nélkül lehetetlen átevickélni az életen. Akit pedig e tájakra csöppentett a gólya, annak igencsak erős humorérzéke kell hogy legyen a mindennapok túléléséhez. Abban különbözünk másoktól, hogy itt annyira állandósult a nyomorúságos helyzet, hogy éjjel-nappal vigyorognunk kell, ezért aztán kívülállóknak akár úgy is tűnhet: akik itt élnek, hihetetlenül vidám emberek. Amit nem tudhatott annak idején az idegen: a kommunista lágerben a legtöbben és legtöbbször kínjukban vigyorogtak, és ezt a jó szokásunkat megtartottuk mind a mai napig. Amikor nincs már diktatúra, de van elég egyéb baj? Fábián Tibort a mélységeiben foglalkoztatja az a korszak, amelyben gyerekeskedett, nevelkedett, ráeszmélt a világra. Ám milyen világra! Amikor a hetvenes évek közepe táján megszületett, már javában tombolt a Ceau?escu-féle rezsim őrülete, a ?kultúrforradalom?, a nacionalizmus, a sovinizmus, a polgárokra erőltetett, tartalom nélküli patriotizmus. Túl voltunk a 60-as évek viszonylagos jólétén, az úgynevezett nyitáson, mi több, éppen akkoriban zárult be teljesen világunk. Fábián még azt a korszakot sem foghatta ki, amikor legalább egy narancsot tehettek a szülők a gyerekeiknek a karácsonyfa alá, és azokban a boldog időkben sem részesülhetett, amikor halkonzerv nélkül árulták a vécépapírt, vagy jegy nélkül vehettünk vajat és kenyeret. Kiskorában már karácsony sem volt, csak téli ünnep, és a Télapó helyett a lefordíthatatlan nevű Mo? Gerilă hozta zsákjában a képzeletbeli mogyorót. A kaja úgy általában képzeletbeli volt, ezek pótlására a rezsim kitalálta a hosszan tartó tapsot. Amivel viszont nem lehetett jóllakni.
A könyvet Szilágyi Szilva újságíró mutatja be, közreműködnek: Újhelyi Kinga és Vranyecz Artúr, a debreceni Csokonai Színház művészei, valamint Versánszky Ildikó növendékei, Héty Hajnalka és Török Edmond, a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolából.
A könyves est dedikálással, kötetlen beszélgetéssel zárul, Heit Lóránd érmelléki borai mellett.
Kiemelt kép: A könyv arról a korról szól, amikor még ilyen képek készültek. Az MTI-fotón Ceau?escu és Kádár János, 1977. június 15-én, a debreceni Nagytemplom előtt. Másnap Kádár látogatta meg Nicolae Cea?escut Nagyváradon.
[bsa_pro_ad_space id=5]
