A nagyváradi Rogériusz negyedben található az az utca, amely harminc évvel a rendszerváltozás után még mindig a dán kommunista író, Martin Andersen Nex? nevét viseli. Az Erdélyi Magyar Néppárt nagyváradi szervezete “a kommunista múlt eme dicstelen maradványától úgy kívánja megszabadítani a várost, hogy egyúttal méltó ellenpárként az erdélyi magyar antikommunista mártírnak, Moyses Mártonnak állít emléket.” Ennek érdekében beadvánnyal fordul Nagyvárad önkormányzatához, azt kérve, hogy az utcát önkormányzati határozattal nevezzék át.
A Rogériusz negyedben található Martin Andersen Nex? utca egy dán kommunista íróról kapta nevét, aki szülőhazájából önként átköltözött a kommunista NDK-ba, ahol tiszteletbeli állampolgárságot kapott.
A Néppárt a “kommunista múlt eme dicstelen maradványától úgy kívánja megszabadítani” a várost, hogy “egyúttal méltó ellenpárként” az erdélyi magyar antikommunista mártírnak, Moyses Mártonnak állít emléket. Ennek érdekében beadvánnyal fordul Nagyvárad önkormányzatához, azt kérve, hogy az utcát önkormányzati határozattal nevezzék át.
“Moyses Márton nevét, életútját, tetteit nem csak a Kárpát-medence magyarsága ismeri méltatlanul kevéssé, de alig tudnak róla szűkebb hazájában, Erdélyben is. Egyike ő azon elhallgatott antikommunista mártírjainknak, akiket sem a politikum, sem a történettudomány, sem pedig a közvélemény nem fedezett fel magának, pedig tettei alapján legismertebb hőseink közé kellene tartozzon. Neve ott szerepel azok között a lengyel, cseh, magyar és más nemzetiségű fiatal mártírok között, akik fiatal életük eldobásával hívták fel a figyelmet, a kommunista rendszer embertelen mivoltára.” – írja közleményében a Néppárt.
Moyses Márton 1941. április 20-án született Sepsiszentgyörgyön, a család az édesanya szülőfalujában, Nagyajtán telepedett le. Baróti diákként 1956. november 12-én a magyarországi forradalom idején, három társával megpróbált átjutni Magyarországra, hogy a forradalmárokhoz csatlakozzanak, de eltévedtek a határon, és így kénytelenek voltak visszafordulni. Elsőéves egyetemi hallgató volt, amikor 1960. november 22-én letartóztatták. Az 1956-os forradalom idején tanúsított kiállásáért, a kommunista diktatúra túlkapásait nyíltan bíráló magatartásáért, és a közben kiderült határátlépési kísérletéért indítottak ellene eljárást. Moyses kétévi letöltendő börtönbüntetést kapott, amit le is töltött. A kolozsvári börtönben 1962. szeptember 28-án, szűk két hónappal a szabadulása előtt, vélhetően azért, hogy ne tudjanak vallomást kicsikarni belőle, egy cérnadarabbal részben levágta saját nyelvét. A börtönből 1962. november 22-én szabadult.
Tanulmányait nem folytathatta, állami munkahelyet nem kapott, a nagyajtai mezőgazdasági termelőszövetkezet napszámosaként dolgozott, miközben folklórt gyűjtött, matematikai, társadalompolitikai, atomfizikai kérdések, találmányok foglalkoztatták, de mindenütt akadályokba ütközött, elszigetelődött.
1970. február 13-án, pénteken, egy évvel Jan Palach prágai és Bauer Sándor budapesti mártíriuma után bement Brassóba, a kommunista párt székháza elé, benzinnel leöntötte, és felgyújtotta magát. Rá három hónapra, a baróti kórházban hunyt el őrizet alatt, 1970. május 13-án. Édesanyja szülőfalujában, Nagyajtán temették el, sírja az unitárius vártemplom melletti temetőben látható.
“A nagyváradi Rogériusz negyedben található Martin Andersen Nex? utca átnevezése Moyses Márton utcára egy szerény, de nem jelentéktelen főhajtás lenne egy erdélyi antikommunista mártír emléke előtt, akinek önfeláldozása példa lehet a mai fiatal nemzedék számára is” – írja a Néppárt a kezdeményezésről tájékoztató közleményében.
Illusztráció: Moyses Márton mártírhalálának emlékét mindössze egy emléktábla őrzi, melyet nagyajtai szülőházán avattak fel 2005. május 15-én. (Fotó: wikipédia)
