Az ünnepélyes szertartás 11.00 órakor a Püspöki Palota előtti téren barkaszenteléssel kezdődött. A székesegyházban bemutatott ünnepi szentmisén Urunk szenvedéstörténete (passio) ebben az évben Szent Lukács evangéliuma szerint hangzott el, a székesegyház Szent László kórusának előadásában, Kristófi János karnagy vezetésével. A szentmise főcelebránsa Böcskei László megyéspüspök volt.
Prédikációjában a főpásztor kihangsúlyozta, hogy Virágvasárnap már Urunk szenvedésének hangulatába vezet be minket. Feltesszük ilyenkor a kérdést: Hogyan viszonyulunk mi a Virágvasárnap eseményeihez? Hol a mi helyünk?
A liturgia ilyenkor a templomon kívülre vezet minket, amikor barkát szentelünk, és úgy vonulunk ünnepélyesen a templomba, akárcsak az őskeresztények tették. A liturgia másik fő momentuma a passió.
Virágvasárnap latin neve Dominica in palmis. A név a pálmára, a győzelem, a megdicsőülés jelére utal. De Virágvasárnap latin nevének van ugyanakkor egy második része is: de passione Domini, ami a kínszenvedésre emlékeztet. Amikor ezt a kettőt együtt szemléljük, akkor többet érthetünk meg Virágvasárnap lényegéből.
Ha választani kell, mi szívesebben soroljuk magunkat az ujjongó tömegbe, akik örömmel fogadjuk a Megváltót. De veszélyes ez az állásfoglalás, mert fennáll annak a veszélye, hogy elutasítsuk azt, ami azután jön: a kiszolgáltatottságot, szenvedést és a halált. Mert a Getszemáni kert nyugtalanságot kelt bennünk, a mai emberben is. Miért engedte meg Isten, hogy Jézus sorsa ne az ujjongó hozsannában teljesedjen ki, miért engedte meg a tragikus folytatást? A Szentírás ad választ erre: Isten saját Fiát sem kímélte…
Virágvasárnap nem a mai világ logikája szerint szólít meg minket. Az evangéliumokra reflektálva észrevesszük, hogy Jézus sok esetben előkészíti apostolait arra, ami következni fog, a szenvedésre. De egyenesen a szenvedésről nem beszél, hanem a bűnök átkának feloldó áldozatról, ami ellen nem tiltakozik. A nagypénteki keresztre feszítés a legkilátástalanabb képet mutatja. Jézus önfeláldozó magatartása, amely a kereszten csúcsosodik ki, azért van, mert Isten szereti az Ő népét. Hűtlensége ellenére sem mondott le róla, hanem a legnagyobb árat fizette teremtésének a megváltásáért.
Nehezen hozunk áldozatot a mindennapokban. Inkább saját hasznunkat nézzük, azt próbáljuk érvényesíteni. Innen már csak egy lépés a mások kihasználása, a saját céljaimnak eléréséért. Virágvasárnap nem erről szól, hanem az önfeláldozásról. Arra hív minket Isten, hogy fedezzük fel az Ő nagy ajándékát, amelyet fia által adott nekünk. Értsük meg, hogy ez az áldozat nem egy elmélet, nem egy filozófia, hanem egy tudatosan vállalt cselekedet, tény.
Van egy harmadik magatartásforma is: a közömbösség, félreállás, amikor nem akarunk belekeveredni Isten tervébe és abba, amit nekünk szánt. XVI. Benedek pápa tanításában szerepel az a kijelentés, amely szerint a megváltást nem elég szemlélni, hanem tenni kell azért, hogy rajtunk keresztül is, Isten megváltó műve hatékonyabb legyen a világban. Vállaljuk fel ezt a mi életünkben is. Ne ragadjunk meg a pálmalengetésnél, vállaljunk áldozatot családunkért, szeretteinkért, de még az idegenekért is. Legyünk ott, ahol szükség van ránk, és mindig ott legyünk, ahol Isten akarata érvényesül ? biztatta a híveket a szónok.
Forrás: http://hirek.varad.org
Fotó, videó: Farkas László
