?Debrecen ? a szabadság fővárosa? címmel, fél éven át tartó rendezvénysorozat emlékezik Debrecenben arra, hogy 1849. január elsejétől június elejéig a cívisváros volt a nemzet fővárosa. Hírportálunk Dr. Fleisz János, nagyváradi történész, egyetemi tanár ?Kossuth és Nagyvárad? című tanulmányából szerkesztett sorozattal idézi fel a ?másik főváros? szomszédságában történt eseményeket. A következő részekben Kossuth Lajos és Nagyvárad kapcsolatát mutatjuk be.
Kossuth Lajos és Nagyvárad kapcsolatáról a forradalom előtt és 1848/49-ben 1.
Kossuth Nagyváradhoz és Bihar megyéhez fűződő kapcsolata 1848 előtt nehezen követhető nyomon. Arról sincs adatunk, hogy utazásai során útjába ejtette volna a várost, bár ez valószínűsíthető. Mivel a levéltári források jelentős része elveszett, főleg másodlagos forrásokból vagyunk kénytelenek rekonstruálni a fontosabb eseményeket.
Az első dokumentálható érintkezésre a fokozódó politikai küzdelmek időszakában került sor. 1836-ban, amikor a Törvényhatósági Tudósításokat betiltották Kossuth levelet írt Nagyváradra Bihar megye rendjeihez, amelyben ?büszke panasszal a vármegye oltalmát kérte?.
Bihar megye a panasz következtében terjedelmes feliratot küldött József Nádorhoz, amelyben azt kérte, hogy engedélyezze Kossuthnak a lap további kiadását. A Nádor válaszában elutasította a kérést arra hivatkozva, hogy a Törvényhatósági Tudósítások bejelentését elmulasztották. Ennek ellenére Bihar megye közgyűlése megmaradt álláspontja mellett (vele együtt húsz megye járt el hasonlóan! – Sz.m.) és az állítólag törvénytelenül kiadott Törvényhatósági Tudósításokat megrendelte a vármegye levéltára számára.
Kossuthot 1837. május 4-én letartóztatták, erről édesapja Kossuth László megható levélben számol be Bihar megyének. Ennek hatására Bihar megye felírt Pest megyének azt javasolva, hogy az eljárás ellen indítsanak mozgalmat. Ezzel egyidőben a királyhoz is folyamodványt küldtek. A megindított mozgalomnak lett az eredménye, hogy Kossuthot Lovassy Lászlóval és a többi statusfogollyal együtt amnesztia által szabadon bocsátották.
Kossuth egyébként nem feledkezett meg politikus társáról Lovassyiról, aki tíz évi várfogság után megőrült, s próbált gondjain könnyíteni, ezért kétszáz pengő forintot küldött 1840-ben Nagyváradra.
1844-ben, amikor Kossuth megvált a Pesti Hírlaptól és új lapot akart indítani ismét a megyékhez fordult, hogy támogassák ügyét az engedélyt megtagadó hatóságoknál. Válaszul Hont vármegye közgyűlése átiratot küldött a többi megyéhez, köztük Biharhoz is, amelyben felhívta őket csatlakozzanak az általuk megfogalmazott felirathoz.
Bihar megye 1844. december 16-án tartott közgyűlésén lelkesedéssel csatlakozott Hont megyéhez és a királyhoz a következő feliratot intézte: ?Nem lehet nem fájlalnunk s igen nagy veszteségnek nem tartanunk, hogy Kossuth Lajos lelkes hazánk fiának, ki a kor kezdéseit ritka avatossággal, páratlan ügyességgel és a legbuzgóbb lelkesedéssel felfogván azokra a nemzet figyelmét, többnyire hathatós sikerrel felgerjesztette s ez által hazánk egyedül üdvös békés úton előhaladásának egyik legmunkásabb előmozdítója lenni meg nem szünt, az időszaki sajtó által a fejedelem és Nemzet kölcsönös érdekében hatni és működnie nem lehet. Minek következtében jobbágyi mély tisztelettel kérjük cs.k. Felségedet, hogy ha nevezett hazánkfiának valamely hírlap kiadatásában cs.k. Felséged kormányzó székei által akadályok tetettek volna, azokat – mint a sajtó irányában mindenkor fenntartott nemzeti jogainkba ütközőket kegyelmesen megszüntetni méltóztassék.?
1844 és 1846 között a Kossuth által vezetett Országos Iparvédegylet váradi fiókjának élére Szacsvay Imre került, akivel Kossuthnak később is jó kapcsolata volt.
1846-tól a forradalom kitöréséig témánkhoz nem találtunk semmilyen érdemlegeset.
A márciusi forradalmi események közepette, folytatva a negyvenes években kialakult szokást, a Nagyváradon 1848. március 27-én összehívott Bihar megyei közgyűlés, a többi törvényhatóság példájára üdvözlő feliratot intézett Kossuth Lajoshoz, amelyben elismerésüket fejezték ki a ?fáradhatatlan hazafi törekvéseiért.?
A későbbi időszakban Nagyvárad, valamint Bihar megye érintkezése Kossuth Lajossal gyakoribbá vált, hiszen pénzügyminiszterként intézkedései ide is rendszeresen eljutottak. Egyike volt ezeknek Kossuth 1848. május 10-i rendelete, amellyel Szacsavay Imrét a nagyváradi kincstári uradalom ügyészévé nevezte ki.
1848 november 20-án Kossuth nyílt rendelet által nevezi ki Hodossy Miklóst teljhatalmú kormánybiztosnak ?a Magyarországból erdély felé működő hadsereg mellé, a hadviselés idejére…? Kossuth másik fontos rendelete által 1848 december 19-én Beöthy Ödön bihari főispánt teljhatalmú kormánybiztosnak nevezte ki. ?Kiküldetése egész Erdélyen kívül még különösen Szabolcs, Bihar, Szatmár megyékre s a kebelükbeni királyi városokra, a hajdú kerületekre is a részekbeli megyékre is kiterjesztetik.?
1849-ben a kapcsolat lényegesen gyakoribbá és országosan is jelentősebbé válik. Ennek okai a forradalom és szabadságharc intenzív szakasza és Bihar, illetve Nagyvárad ebben való fokozottabb részvétele voltak. Kossuth Biharhoz és Nagyváradhoz kötődő rendeletei megszaporodnak. Ezek közül az egyik legjelentősebb 1849. január 11-én Bihar megyében a népfölkelés elrendelése volt. Kossuth, mint az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke a nemzet nevében elrendeli az általános népfölkelést a törvényhatóságban. A nemzeti szabadság kivívására buzdító rendeletét a következő szavakkal zárta: ?Lelkesedés és kitartás! És igazságos ügyünket győzelemmel koszorúzandja a népek Istene.?
Előzőleg a hadihelyzet kedvezőtlen alakulása miatt napirendre került Buda és Pest kiürítése. A kormány és az országgyűlés új helyszínének kijelölése alkalmával az a javaslat is elhangzott, hogy azok ne Debrecenbe, hanem Nagyváradra tegyék át székhelyüket. Végül az 1848 december 31-i döntésben Kossuth álláspontja érvényesült, aki az összes katonai üzemet is Debrecenbe akarta áthelyezni. Mivel ez nem volt lehetséges, Vetter Antal tábornok javaslatára úgy döntöttek, hogy a hadiüzemeket Nagyváradra költöztetik. Ez sorsfordító esemény volt Nagyvárad számára a forradalom és a szabadságharc történetében elfoglalt helye és szerepe szempontjából és lényegbevágóan befolyásolta a város és Kossuth közötti további viszonyt. 1849 január 8-tól kezdve sorra érkeztek Debrecenből Kossuth intézkedései és rendelkezései Nagyváradra a fegyvergyárak üzembehelyezésével és működésének megindításával összefüggésben. Kossuth már január 8-án intézkedett a vár előkészítéséről és kiürítéséről. A nagyobb helyiségekben műhelyeket, a kisebbekben hálótermeket 840 munkás számára, a tiszti szobák közül 13-at a gyárigazgatóságnak kellett berendezni. Mivel Kossuth parancsára a Ruházati Bizottmányt is a várban helyezik el, ennek és egy raktár számára is helyiségeket kellett kiutalni.
Lahner György ezredes a fegyvergyár parancsnoka jelentette Nagyváradról tapasztalatait az Országos Honvédelmi Bizottmánynak, ezeket Kossuth tudomásul vette és intézkedett, hogy megfelelő támogatást kapjon. Kossuth kérésére, hogy a fegyvergyártás azonnal induljon meg, Lahner a nehéz körülményekre hivatkozva azt felelte, hogy a munka csak 12 nap múlva kezdődhet el, de különben is, Pesten annak idején öt hónapnál több kellett az üzem megindításához.
Kossuth erre nagy felindúltsággal válaszolt: ?Szent Isten az ily lassú kezdetben bár ne legyen meg a szomorú végzet is.? Parancsba beillő kívánságát pedig a következőképpen folytatta: ?Tudják meg, miként a 12 napnak 12 éjjele van és nekünk éjt nappallá kell tennünk, ha sikerhez akarunk jutni.? Végül sürgetve a lőszerkészítés gyors megindítását, gyakori jelentést kért a gyár tevékenységéről Lahnertől.?
A tűzérségi lőszergyártás megindulása is fontos volt. Kossuth már február elején túlfűtött szavakkal figyelmeztette Lukács Dénes tüzér alezredest a fokozott teljesítmény jelentősségére: ?Lőszer a hadviseléshez az, ami levegő az élethez? Azért mondom önnek, hogy az ön vállain fordul meg a haza sorsa? Lőszert, uram lőszert! Háromszoros tölténykészletet minden ágyúhoz! Ezt teremtsen ön rögtön, azonnal! Ha arannyal mérik is. Adjon jutalmat, büntessen, nyúljon minden eszközhöz, de lőszert teremtsen mindenek előtt, sietve, rögtön, azonnal! Minden ettől füg!?
Kossuth intézkedéseinek köszönhetően Nagyvárad volt a magyar hadiipar legfőbb központja és ezáltal az ország második legfontosabb városa. A fegyvergyártás beindult és február 6-ig 1955 puskát és 197.000 lőkupakot készítettek. Kossuth véleménye szerint ez nagyon kevés és elkeseredve írta: ?Ha továbbra is ily kevés sikerrel folytatja azon gyár a működését, méltán lehet attól tartani, hogy fegyverben és lőszerben, e hazának roppant veszélyére irtózatos hiány következik be, s hadseregeink az ebbéli kivánatossággal el nem láttatván, harcmunkálatukban oly fennakadás lészen, mely miatt a haza elvész.?
A termelés növekedését a lassan enyhülő anyaghiány mellett az alkalmazottak elégedetlenségei is hátráltatták. A munkások sérelmezték a magasra szökött árakat, követelték visszamenőleg is a bérüket. Kossuth még 1849 február 6-án megpróbálta intézkedéseivel rendezni a kérdést, de az akkori nehéz pillanatokat nem látja alkalmasnak az ilyen felvetésekre. Ezzel kapcsolatban Lahner Györgynek írt válaszában megállapítja: ?Megeshetik, hogy míg egy fegyvergyári napszámost kielégítve bocsátok el, addig elvész a haza!? Sorait pedig így fejezi be: ?Ilyenforma panaszok hozzám többé ne küldessenek.?
Egy újabb ellenszegülést követően, amikor Rombauer Tivadar fegyvergyári igazgató elbocsátotta a gyárban dolgozó valamennyi kovácsot, Kossuth azt válaszolta: ?Öntől az állomány (itt állam) csak sikert vár, hogy miként eszközli e sikert, anak elintézése önre tartozik.?
Kossuth a februári eredménnyel sem volt megelégedve, mert a nagyobb ütközetek vége felé lőszerhiány lépett fel. Emiatt 1849. március 3-án elrendelte Lahnernek, hogy hetente készítsen jelentést a nagyváradi gyár termeléséről.
Márciusban Kossuth a hadiipar további bővítésén fáradozott, mivel a tavaszi hadjárat miatt az igények jelentősen megnövekedtek.
A hadihelyzet kedvező alakulása miatt, Kossuth március 29-én a haderő átrendezését határozta el: ?Nagyváradot annyira fedve hiszem, miképp annak őrzésére a Bihar megyében legújabban alakult önkéntes csapatot is elegendőnek tartom, s ennél fogva az ottani használható erőt Aradra kívánnám küldeni.?
A márciusi termelés már jelentős volt, azonban nem bizonyult elegendőnek. Kossuth továbbra is állandóan elégedetlenkedett a váradi gyár teljesítménye miatt és a hadiipari hálózat bővítésén fáradozott.
Áprilisban a termelés elérte a legmagasabb szintet. A napi gondok mellett újabbak is felszínre kerültek. A váradi gyár ellen panaszok merültek fel, hogy gyártmányai és küldeményei számottevő része hasznavehetetlen. Kossuth intézkedett a töltényhamisítási ügyben elrendelt vizsgálatról. A Raksányi Imre őrnagy által vezetett bizottság jelentése ?megállapította a hamisított töltények alkotórészei alapján, hogy azok nem készülhettek Nagyváradon, a tölténykészítő személyzet pedig olyan erős felügyelet alatt van, hogy nem követhet el visszaélést.?
Az üggyel kapcsolatban Kossuth 1849. április 23-án további utasításokat adott Lahner tábornoknak, amely értelmében a lőszercsomagolás körüli visszaélések ügyében külön vizsgálatot kell elrendelni, illetve ?ezentúl tehát minden hetenként elkészülő fegyver azonnal ide Debrecenbe szállítandó és azt egyenesen megtiltom, hogy a gyárból más seregeknek, mint melyek felszerelés véget egyenesen Nagyváradra küldettek, fegyverek kiosztassanak.?
A gyár gazdasági vezetéséről is rossz hírek terjedtek Debrecenben, emiatt Kossuth ezzel kapcsolatban is vizsgálatot rendelt el.
Májusban a termelés az előző hónapban megszokott szinten folyt, azonban Kossuth ismét intézkedéseket hoz a lőszerkészítés fokozása érdekében: ?Nagy agodalommal olvastam a nagyváradi honvédtüzérségtől a jelenleg ott helyben létező lőporkészletnek folyó hó (május) 22-én kelt ide mellékelt kimutatását. A készlet fölötte csekély. Annálfogva felkérem a minisztériumot, intézkedjék a lőporkészítés minden módon sikerítéséről. Budáról a salétrom szállítassék mielőbb Nagyváradra s a budai várban elfoglalt lőszer menyiségéről magának tudomást szerezve, amennyiben a felső tábor s a komáromi vár e részbeni szükségeinek fedezésére az összes mennyiséget igénybe nem veszik szállítassa azt is Nagyváradra.?
Ismeretes, hogy időközben 1849. május 21-én Budát visszafoglalták. Kossuth utasítására Lahner tervezetet dolgozott ki az új helyzet rendezésére. Javaslata szerint a fegyvergyár Nagyváradon marad és új fegyvergyárakat létesítenek Pesten és Komáromban. Kossuth csak részben fogadta el Lahner javaslatait. Elrendelte a komáromi fegyvergyár létesítését, viszont a nagyváradi fegyvergyárat Buda visszafoglalása után visszatelepítette Pestre a gyárban alkalmazottak nagyrészével. Váradon csak a lőpormalmok, a fegyverjavító műhely és az ágyúgyár maradt. 1849. május 26-tól az országos fegyvergyár befejezte működését, viszont a Körösparti város továbbra is fontos hadiipari központ maradt. Ebben Kossuthnak továbbra is meghatározó szerepe maradt.
Kossuth a fegyver- és lőszeripar mellett a honvédség felruházását tekintette az egyik legégetőbb feladatnak. A ruhabizottság Nagyváradra való átköltözése jóval könnyebben lebonyolódott és a munka is gyorsan megindult. Persze a folyamatos tevékenység biztosítása érdekében Kossuthnak gyakran kellett intézednie. Lukács Sándor hadfelszerelési kormánybiztos már februárban Kossuth segítségét kérte abban, hogy Erdélyből és a magyarországi városokból minden vásznat, posztót és bőrt Nagyváradra szállítsanak és mesterembereket is irányítsanak Nagyváradra. Kossuth Szemeréhez fordult, hogy küldje Váradra ?Miskolc környékéről a kulacs és nyereg készítőket, Kassa és környékéről pedig a lakatoslegényeket?, mert a ?műhelyekben állandó és folytonos foglalkozást nyernek.? Hasonlóképpen intézkedtek a Debrecenben lévő vászonkészletek Nagyváradra szállításáról is, valamint a társszekerek gyorsabb előállítási módjáról.
A felszerelési kormánybiztosság a nehéz viszonyok ellenére is számottevő teljesítményt mutatott fel. Sikerült az újoncok ezreit felszerelni és felruházni, azonban a tavaszi hadjárat miatt újabb igények keletkeztek és a források kezdtek kiapadni.
Áprilisban romlott a helyzet és Kossuth a szükségletek kiegészítésére és a termelés fokozására buzdított: ?Most, midőn az idő egy tetemes hadtest előteremtésére int, 76 nadrág van a ruhatárban, készülőben pedig nem több mint 55. Én e legnagyobb mértékben kellemetlen tüneménynek okait vizsgálni nem akarom, hanem röviden kinyilatkoztatom, hogy okvetlenül akarok legalább tízszer nagyobb eredményt látni! Miképpen véli ezt a bizottmány elérhetőnek, erről rögtön nyújtsa be tervét.? Persze Kossuth maga is újabb intézkedéseket tett a ruhaellátás javítása érdekében. Rendeletben szólította fel a hatóságokat az ügy támogatására, Csányi által posztót szállítatott Nagyváradra, az elfoglalt területeken lévő gyárak készleteit pedig lefoglaltatta.
Április 24-én, amikor a honvédseregek bevonultak Pestre Lukács Sándor haladéktalanul a fővárosba siet, hogy a Kossuth által szorgalmazott új felruházási rendszert kidolgozza. Kossuth április 28-án nyílt rendeletben utasította Lukácsot Pesten egy országos ruhabizottmány felállítására. Lukács meghozta a kellő intézkedéseket és meghagyta a nagyváradi ruhabizottmánynak, hogy ?három nap alatt Pestre induljon, mert hogy Pesten az állományra nézve kár nélkül és teljes erővel működhessenek, tárgyavatott emberekre van szükségem minők a nagyváradi ruhabizottmány tagjai.? A huszársereg nyeregszerszámainak készítésére szolgáló szíjgyártó műhelyt és a kardgyárat Nagyváradon hagyta azzal az indokkal, hogy e két műhely ?nem csekély költséggel fel van szerelve s működésre emelve.? Kossuth május 11-én több rendelkezést is hoz a nagyváradi Ruhabizottmány Pestre költöztetésével kapcsolatban. Ezuttal Lukács Sándort megdorgálja a Ruhabizottmány elsietett Pestre költöztetése miatt.
Nagyváradon a termelés tovább folyt és Lukács jelentéséből megtudjuk, hogy május végén két egész huszárezredre való nyeregszerszám volt készen.
Kossuth látván az elért előrelépést május 28-án Lukács Sándort megdícséri: ?Fogadja kormánybiztos úr ebbeli fáradozásaiért a haza nevében szíves köszönetemet, azon kijelentéssel azonban, hogy ebbeli igyekezetének megtartására szorosan számolok.?
