?Körülötted miljom s miljom fáklya / Meggyúlt szíveink lobogó lángja? mottóval indult Debrecenben immár hagyományos fáklyás felvonulás az Egyetem tér ? Egyetem sugárút ? Bethlen utca ? Déri tér útvonalon az 1848-as forradalom évfordulójának előestéjén, 2019. március 14-én.
A Déri téren Komolay Szabolcs alpolgármester köszöntötte az ünneplőket: ?A Kárpátoktul le az Al-Dunáig / Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar! / Szétszórt hajával, véres homlokával / Áll a viharban maga a magyar?. Petőfinek ezen sorai azok, amelyek talán legszemléletesebben adják vissza annak a küzdelemnek a hősiességét, melyet eleink vívtak 170 esztendővel ezelőtt. 1849-ben már csak, mi magyarok voltunk Európa népei közül azok, akik a szabadságukért küzdöttek. A többi nemzet már meghajolt a túlerő előtt, nem vállalva azokat az áldozatokat, amelyek egy szabadságharc megvívásához szükségesek voltak. Mert a szabadság kivívása és megtartása nem lehetséges áldozatok nélkül.
Mi, debreceniek minden évben ezen az a napon, az ünnep előestéjén, fáklyákkal felvonulunk, arra emlékezve, hogy 1848-49-ben eleink élet-halál harcukat vívták és közülük sokezren életüket adták, mert hittek valamiben. Valamiben, amit talán úgy lehet nevezni, hogy haza és szabadság. Hitték, hogy áldozatuk nem lesz hiábavaló.
Sok évszázad keserűsége és elnyomása szakadt fel 1848. március 15-én. A magyar nemzet szembefordult elnyomóival és egy emberként állt ki a nemzet ügye mellet. Mi, magyarok nem akartunk semmit, ami a másé. Nem akartunk elvenni vagy meghódítani területeket. Csak annyit akartunk, hogy saját magunk dönthessünk a sorsunkról. Azt szerettük volna, hogy úgy rendezzük be a saját életünket, ahogy mi szeretnénk, s mindezt úgy, hogy tiszteletben tartjuk mások jogait. Csendesen, de határozottan, békés úton szerettük volna ezt elérni. A 12 pontban majd az áprilisi törvényekben meg is fogalmaztuk, hogy mik azok az alapvetések, melyek mentén szeretnénk felépíteni a jövő Magyarországát.
Ezek a törvények, melyeket az uralkodó is szentesített és az országgyűlés is elfogadott, a polgári Magyarország alapjait rakták le. Kimondták a sajtószabadságot, a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést, a törvény előtti egyenlőséget, és felállt az első felelős kormány.
Egy nemzet született meg, amely egyenrangú félként kívánt leülni az európai népek asztalához.
A nagyhatalmak azonban másképp gondolkodtak Magyarország sorsáról. Kétségbe vonták, sőt elutasították a törvények által garantált jogainkat. A békés egymás mellett élés helyett a fegyvereké lett a szó. Ez volt az a pont, melyen túl nem voltunk tovább már béketűrők. Amikor szabadságunkat, önrendelkezésünket fenyegették, akkor felemeltük a fejünket, és bátran szembe néztünk a veszedelemmel, bármekkora is volt a túlerő. Paraszt, polgár és nemes együtt küzdött az országért, a szabadságért.
Ebből a harcból mi, debreceniek is kivettük a részünket! Debrecen 1849 januárjától május végéig az ország fővárosa volt. Akkor fogadta be az ország kormányát és a törvényhozást, amikor a legreménytelenebbnek látszott a helyzet. Városunk polgárai otthont adtak az ide érkezőknek, és biztosították a működés feltételeit az ide költöző minisztériumoknak. Nem véletlen, hogy Kossuth a szabadság őrvárosának nevezte Debrecent.
Legyünk erre büszkék, és arra is, hogy Debrecen és a tiszántúli régió lett a bázisa a tavaszi hadjáratnak, amely szinte az egész ország területéről kiűzte az ellenséget, és amelynek csúcspontjaként április 14-én itt, a debreceni Nagytemplomban kimondták a Habsburg-ház trónfosztását, deklarálva ezzel nemzeti önrendelkezésünket és szuverenitásunkat. Ezen jogok nélkül nem létezhet és létezhetett önálló állam sem akkor sem most.
Mi magyarok szeretünk párhuzamokat vonni a különböző történelmi korok és események között. 1849-hez hasonlóan ma is igyekeznek csorbítani szuverenitásunkat és önrendelkezésünket. Azt szeretnék, hogy bizonyos jogainkról önként mondjunk le és engedjük át azokat egy központi irányításnak. Ma nem hadseregekkel kell megküzdenünk, hanem nemzetek feletti bürokráciával, annak jogszabályaival és civil emberáradattal. Pontosan a történelmünknek köszönhetően tisztában vagyunk azzal, hogy hosszú távon ez mivel jár a magyarság számára. Tudjuk jól: ha a szabadság és az önrendelkezés elvész, nem marad semmink, szép lassan elveszítjük kultúránkat, önazonosságunkat, szolgák és földönfutók leszünk saját hazánkban. Éppen ezért a felelősségünk nem kisebb, mint elődeinké. A tét ugyanaz. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy sikeresen vívjuk meg ezt a küzdelmet.
Az 1848-as események arra tanítanak bennünket, hogy ha összefogunk és egységes nemzetként nézünk szembe a ránk váró feladatokkal, akkor nagyon nagy esélyünk van arra, hogy sikeresen kerüljünk ki ebből a küzdelemből. Az a felelősségünk, hogy megőrizzük Magyarországot magyarnak: utódaink számára ? hangsúlyozta az alpolgármester.
Az alpolgármester beszédét zenés folklórműsor követte Debrecen város néptánc együtteseinek közreműködésével.
